Varázsolj haza!

Kay Bratt: Varázsolj haza! 

Borító: Nagyon megfogott! A hangulata is, meg természetesen a kutyus központúság miatt azonnal megakadt rajta a szemem. 

Történet: Egy, a húszas évei végén járó lány barangolása egy kutyussal államokon át, miközben számos új embert és történetet ismer meg, a sajátját pedig próbálja eltitkolni. 

Szereplők: A főszereplő Carával néha nagyon tudtam azonosulni, néha viszont a szememet forgattam egy-egy gondolatától. Az ikertestvére viszont elképesztően bosszantó és idegeítő volt végig, pedig csak a legvégén szerepelt igazából. Szerencsére a többi mellékszereplő egytől egyig nagyon szimpatikus és derítő volt. 

Vélemény: A könyv hangulata nagyon nekem való volt. Kifejezetten szeretem a több szálon futó/vagy több emberi történetet bemutató könyveket és ez is egy ilyen volt, ami nagyon sokat adott hozzá a történethez. A kutya-ember kapcsolat annyira nem volt központi mint én azt a borítóról gondoltam, de igazából ez nem negatív, csak annyit jelent, hogy annak is tetszeni fog a történet, akik nem "kutyabolondok". 

A történet gördülékeny, sokszor izgalmas, leginkább az viszi előre, hogy kiket fog még a sors Cara útjába sodorni. Illetve persze a lány cipel még egy nagy titkot a "hátizsákjában", amire a könyv vége felé derül csak fény, de őszintén szólva engem a különböző emberi történetek sokkal jobban lázba hoztak. 

Ami viszont nagyon kiborított: Cara ikertestvére. A szereplő, aki a könyv légvégéig nem is szerepel, de annyira idegesítő, hogy néha le kellett tennem a könyvet. Egy rendkívül mérgező testvéri kapcsolatot ábrázol az ő párosuk, Hana hihetetlenül önző, makacs, mindenért a testvérét hibáztatja és abszolút nem hálás. 

Nagyon zavart például, hogy Hananak központi kérdés volt gyerekkorában, hogy valaki fogadja őket örökbe és igazi családja legyen. Mikor ez -majdnem- megtörténik velük, a húga szó nélkül, anélkül, hogy akár egy pillanatra is kikérné a testvére véleményét saját maga eldönti, hogy ebből nem kér, ami miatt folytatódik a nevelőszülők és otthonok közti vándorlás. Normál esetbe ez szerintem egy gyerekben életre szóló sebet ejtene, Cara azonban egyáltalán nem tűnik úgy, mint aki különösen haragudna emiatt a testvérére, inkább csak szomorú, hogy így alakult. 

Különösen furcsa számomra, hogy Hana nem egy, nem kettő, nem három, de négy (!!) öngyilkossági kísérleten van túl Cara mégsem vette rá, hogy felkeressen egy szakembert. Ha ez az én testvéremmel történne meg, már az első után rávettem volna valahogy, addig harcoltam volna, amíg el nem megy, ehhez képest Cara még csak meg sem próbálta rábeszélni, ami nem csak furcsa, de elfogadhatatlan is szerintem. 

Továbbá hihetetlen számomra az is, hogy Cara egy szó nélkül magára vállal egy gyilkosságot, amiről azt hiszi, hogy a húga elkövetett, elmenekül, és hiába derül ki, hogy nem is történt gyilkosság, a húga nemhogy nem tesz meg mindent, hogy megtalálja és elmondja neki nem kell tovább menekülnie, bujkálnia és hajléktalanként élnie, még egyszer összefekszik a mérgező férfival, akit majdnem megölt. Ezt Cara szintén nem mondja el neki, mondván "nincs értelme" pedig betegség ide-vagy oda, egy ilyen szintű esetet mindenképpen át kell beszélni szerintem. 

A végén szintén nem értettem a nagy titkot, ami kiderült, hogy az anyjuk anno mégsem halt meg és mindent megtett, hogy visszaszerezze a gyerekeit, mégsem sikerült neki. Miért kellett ezzel várni 30 éves korukig? Miért nem lehetett 18, vagy 21 éves korban elmondani nekik, amikor már semmi köze az államnak hozzájuk? Miért nem derült ki, hogy akkor most él-e az anyjuk vagy nem? Miért telnek úgy el hónapok, hogy megakarnák keresni? 

Hasonlóan bosszantó volt Cara és Luke kapcsolatának az alakulása. Egy oldalon még óvatosan tapogatóznak egymás irányában, még barátoknak is csak jóindulattal nevezhetőek, a másik oldalon pedig már kapcsolatban vannak és szeretik egymást. Számomra ez zavaró volt, lemaradt az olvasó az első csókról, az első együttlétről, a lánykérésről stb. 

Szóval több sebből vérzik a történet szerintem, vagy legalábbis számomra rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt. Ennek ellenére, nagyon örülök, hogy elolvashattam, szuper egyszeri olvasmány volt.