Kisasszonyok

Louisa May Alcott: Kisasszonyok 

Borító: Egyszerűen gyönyörűséges! Kedvenceim a virágmintás borítók, valamint a klasszikus stílust idéző rajzok/minták. Nagyon jó ötlet szerintem, hogy egy egy ismert/klasszikus mű új borítót kap, hiszen így még azoknak is megakad rajta a szeme és azoknak is kedvük támadhat elolvasni, akik eddig talán még nem is hallottak róla, vagy "régi, unalmas" történetnek gondolták.  

Történet: Meg, Jo, Beth és Amy eleven, dolgos testvérek, akik szerény körülmények között, ám annál nagyobb szeretetben élnek és nőnek fel. Bármit megtennének szüleikért és egymásért, ám persze van bőven veszekedés, hiszti és megbocsájtás is. Mai szemmel még érdekesebb "figyelni" hogyan töltötték a régmúltban a gyerekek és a fiatalok a napjaikat, hogyan találták fel magukat nap mint nap, hogy minden nap számítson. 

A könyv tényleg a barátságról, szeretetről és a fejlődésről szól, mindezt aranyos, meleg közegben bemutatva. 

Szereplők: A történetet és a szereplőket már ismertem a filmváltozatból, így már egy kialakult képpel indultam neki az olvasásnak. Kezdeti gondolataim és érzéseim a szereplőkkel kapcsolatban nem változtak. Jo sajnos a könyvben sem lopta be magát a szívembe, bár van, amikor kifejezetten jól tudok vele azonosulni, (írás, olvasás, írónői tervek) máskor viszont kifejezetten unszimpatikus a viselkedése. Ilyen, amikor kérdés nélkül fújjog minden romantikusnak vélt tettre/gondolatra, állandó törekvése arra, hogy minél fiúsabb legyen és dühe és féltékenysége, mikor nem akarja elfogadni, hogy nővére szerelmes. 

Meg, Beth és Amy pedig hozták azt, amit a filmben is éreztem irántuk. Mind szimpatikak a számomra, illetve legfőképpen Amy történetszálára vagyok kíváncsi, ami ugye majd (remélem) a Jó feleségekben bontakozik ki.