Jó feleségek

Borító: Sajnos nem volt alkalmam (mármint pénzem :D) beszerezni az új borítós kötetet, pedig az tényleg álomszép. Ezt a klasszikus verziót a barátnőmtől kaptam kölcsön, de nekem ez is tetszik egyébként, bár általában nem szeretem, amikor filmjelenetek találhatóak a borítón. Valahogy ez viszont olyan vintage hangulatú.

Történet: A Kisasszonyok folytatása. Csak épp a Kisasszonyok itt már felnőtt nők és szembenéznek azokkal a feladatokkal, amikkel a fiatalnők ilyenkor találkoznak először: munka, szerelem, álmok, kihívások, gyász. Gyorsan forgattam a lapokat, nem nagyon voltak unalmas részek (talán csak egy-kettő, de ez ízlés kérdése) összességében nagyon tetszett a történet.

Karakterek: Sajnos Jot ebben a kötetben sem sikerült megszeretnem. Úgy éreztem, mindegyik lány fejlődött az előző könyv óta, Jo azonban ugyanolyan maradt, mint volt, egészen az utolsó pár lapig. Szinte mindent viccnek, tréfának fog fel, még mindig megveti a szerelem gondolatát és a szerelmeseket, makacs és sokszor önfejű. Érdekes számomra, hogy láthatólag Jo áll legközelebb az írónőhöz, (hiszen a sorozat további részei is mind róla szolnak) mert számomra a legunszimpatikusabb karakter sajnos. Nem utálom, nem idegesít, egyszerűen csak egyáltalán nem tudok vele azonosulni. Ellenben Amyn például nagyon érzékelhető a fejlődés, az ő karaktere sokkal közelebb áll hozzám.

Vélemény: Én sajnos ebből először a filme(ke)t láttam, csak aztán olvastam el a Kisasszonyokat, ahol ugye rá is jöttem, hogy a két könyv egybe lett gyúrva a filmben. De így is nagyon élveztem olvasni a történetet és nagyon sok mindenben természetesen sokkal jobb a film. Például a filmben van egy drámai jelenet, amikor Jo rájön, hogy mégis szereti Lauriet és vele akar lenni, viszont akkor már késő. Ez a filmben egyébként egy logikus érzelemnek tűnt, hiszen éveken keresztül legjobb barátok voltak, a fiú nagyon közel áll hozzá, ilyenkor sokszor elkerülhetetlen, hogy ne érezzenek valamit egymás iránt a felek. Azonban idegesítő is volt, számomra Jo személyisége méginkább unszimpatikus lett tőle, ilyen azonban a könyvben egyáltalán ne volt, Jo végig tartotta magát ahhoz, hogy ő nem érez a barátságon és a testvéri szereteten kívül semmit a fiú iránt, ami bár elsőre hihetetlennek tűnt, sokkal szimpatikusabbá tette ezt a szálat.

Amit viszont sajnálok, hogy Laure és Amy szerelme a filmbe sokkal jobban átjött nekem, a könyvben minden nagyon gyorsan és egyszerűen történt, olyan érzésem volt, mintha Laurie csak elfogatta volna, hogy Jo sose fog beleszeretni, ezért beéri Amyvel is (sőt, ha jól emlékszem mondott ő maga is, valami ilyesmi mondatot) ami nekem nem annyira tetszett, mert egyébként szerintem ők nagyon jól összepasszolnak, csak nem lett eléggé megmutatva.

Nem biztos, hogy a "spinoff"-okat elfogom olvasni, mert mind Jo szemszögéből van és mint mondtam, nekem ő nem a kedvenc karakterem, azonban annak nagyon örülök, hogy a Kisasszonyokat és a Jófeleségeket elolvastam. Megjött a kedvem a többi klasszikushoz is, amikhez még nem fogtam hozzá. 

Instagramos ajánló: Nagyon szerettem a Kisasszonyokat, nem volt kérdés, hogy a folytatás is érdekel. A Jó feleségek számomra nem volt csalódás, pedig a filmet láttam először (amit ugye az első két részből gyúrtak össze) a hangulata hasonlóan kedves, bájos, mint a Kisasszonyoké, de talán ez fokkal szomorúbb. Beth halálán például eléggé elérzékenyültem, még így is, hogy tudtam mi lesz a vége.

Ezen kívül a könyvet körbe lengte a "lezárás" hangulata (annak ellenére, hogy a történetnek még vannak folytatásos részei Jora fókuszálva) ezért én azt mondanám, hogy a két rész közül a Kisasszonyok tetszett jobban.
De persze ez semmit nem jelent, szerintem kötelező elolvasni annak, aki elolvasta a Kisasszonyokat is, vagy látta a filmet.
Madárcsicsergős piknikek, teraszon ülős limonádézásokhoz nagyszerű partner lehet ez a klasszikus történet.