Istenek és Emberek

Kepes András: Istenek és Emberek 

Borító: Nagyon ízlésesnek gondolom. Letisztult, mégis hívogató, van benne egy kis misztikum is. Kifejezetten tetszik. 

Karakterek: Nem nagyon voltak főszereplők és mellékszereplők, mindenkit egyformán ismertünk meg (vagy éppen nem ismertünk meg) a könyvben. Benedek volt az egyértelmű kedvencem, az elejétől kezdve az ő karaktere és története volt a legszimpatikusabb, a legvégén pedig ez még egyértelműbbé vált számomra. Sárády és Füredi karakterei kifejezetten unszimpatikusak voltak, a hölgyek pedig olyan "semmilyen" szinten maradtak sajnos. Az egyetlen "mellékszereplőknek" mondható karakterek a háziállatok, Xerxész és Bernát, akik közül Bernát, a kutyus lopta be magát a szívembe. 

Történet: Három középkorú házaspár ragad egy luxusvillában a hegyekben, gyakorlatilag erről szól a könyv. Az ő gondolataikat, beszélgetéseiket, történeteiket olvashatjuk a lapok között. A történet legvégén a lakóknak a természet erejével is szembe kell nézniük. 

Vélemény: Nagyon csábító volt mind a borító, mind a tartalomismertető, így elolvastam annak ellenére is, hogy a nagymamám polcáról emeltem le, aki figyelmeztetett, hogy nem igazán maradt meg benne ez a történet, és nem mondaná túl jónak. 

Bár sokszor nem egyezik az ízlésünk könyvek terén, azért csak szerettem volna adni egy esélyt a történetnek. Sajnos azonban csalódtam picit. Sokkal izgalmasabb helyzetekre, beszélgetésekre számítottam, amolyan "Teljesen idegenek" féle csavarokra, ám ez nem jött el. Gyakorlatilag szinte a legvégéig tényleg középkorú emberek teljesen átlagos és kiszámítható, "felnőttes" (unalmas)  beszélgetéseit lehet olvasni. Mindezt megnehezíti, hogy a könyvben nincsenek párbeszédek olyan szempontból, hogy nincs használva gondolatjel a könyvben, ebből kifolyólag pedig sose tudtam, hogy most ki beszél éppen, kinek mondja, és ezt egyáltalán hangosan mondja, vagy csak gondolatban. Nagyon zavaró volt. 

A könyv legvégén, a lavina hozott csak egy izgalmas helyzetet végre, ez azonban nem volt kihasználva. Alig hogy elkezdődött, már vége is lett, pedig szerintem egy ilyen szituációból sok mindent ki lehet hozni. 

Az utolsó oldal megható volt, ám nem teljesen értettem. Úgy tűnt, mintha Benedek föláldozta volna magát, hogy a kutyusa ne maradjon egyedül és ne haljon meg egyedül, a többiek viszont nagyon könnyen ott hagyták, ha erről van szó, Arról nincs említés, hogy küldenek helyette egy másik helikoptert, vagy mentő csapatot, ezért számomra a meghatottság mellett furcsa volt a jelenet, hogy jórészt csak megvonják a többiek a vállukat, hogy "oké, ha nem akarsz jönni, akkor heló". Kíváncsi lennék, valójában mit jelent ez a lezárás, mert számomra nem volt egyértelmű. 

Az olvasás után pedig úgy éreztem, az egész könyvnek semmi mondanivalója vagy értelme nem volt, csupán annyi, hogy Benedek egy szimpatikus karakter, akit egyébként eltudnék képzelni egy másik, önálló könyvben is, ahol viszont már tényleg főszereplő.