Párizsban járt az Ősz

Gergő is és én is voltunk már Párizsban, de úgy gondolom Párizs tipikusan az a város, ahova ha ötödjére megy vissza az ember is tud neki újat mutatni. 

Mi még csak másodszorra voltunk, így most ez egy sétálós-evős-ivós hétvége volt, de rengeteg újdonságot felfedeztünk, amikről szeretnék Nektek kicsit mesélni, hátha valakinek hasznos lesz, aki Párizsba készül a jövőben. 

A legutóbb amikor voltunk - akkor még külön-külön- nyár volt, Párizsban a tipikus turista látványosságokat néztük meg, ami ugyan szuper volt, de most egy egészen másfajta kirándulás volt a fejünkben. Mindig is egy álmom volt ősszel meglátogatni Párizst, így nagyon megörültem, hogy Gergőnek is pont ez jutott eszébe, mikor elkezdtünk beszélni egy őszi utazás lehetőségéről. Az idő egyébként szuper volt. Tipikus őszi, nappal, a nap meleg sugarai alatt még melegünk is volt, árnyékban hűvös, este hideg. Ám szerencsére nem esett az eső, nem fújt a szél, tökéletes volt városnézésre! 

Mi AirBnb-ben szálltunk meg, egy nagyon cuki kis apartmanban, a sacre coeur közelében. Induláskor először két tömb T-10-es jegyet (10 db-os vonaljegy) akartunk venni, de szerencsére időben meggondoltuk magunkat, ugyanis elég volt kettőnknek 1 10-es csomag + utolsó nap még vettünk 1-1 vonaljegyet hozzá. Szóval ha mentek Párizsba, gondoljatok erre, inkább vegyetek kevesebbet, mint hogy megmaradjon, mindenhol vannak automaták. Egyébként mi bárhova eljutottunk metróval, ami azért fontos, mert metrón belül az átszálláshoz nem kell fölhasználni még egy jegyet, így ezt is érdemes megjegyezni. Metró és lábbusz. Ezt a kettőt érdemes használni. :) 

Ami az étkezést illeti, ez volt a fő programunk. Kipróbáltunk majdnem mindent, ami tipikus francia, ezeket szép sorjában fel is sorolom Nektek. Első nap, péntek délután értünk a szállásra ezután természetesen vacsorázni szerettünk volna valahol este. Még napközben az Eiffel torony környékén találtunk több éttermet is, de akkor még nem voltunk annyira éhesek, csupán egy helyre ültünk be, meginni egy kávét és -esetemben- egy teát. ez volt a...

Castel Cafe: Az Eiffel torony egyik lábánál található, tehát a hangulat és a kilátás is szuper. Én voltam már itt, négy éve, mikor a barátnőimmel jöttem Párizsba és escargot-t, vagyis csigát ettünk, ami isteni volt, de erről bővebben majd később. 

Ezután körbe jártuk a várost egy jó vendéglő után kutatva, ahol van cipóban hagymaleves - Gergő kérése- ám nehéz dolgunk volt. A központban csak méregdrága éttermek és boltok sorakoztak, nem a mi pénztárcánknak való, főleg, hogy Párizsban egy sima srteed food kaja is (pl. egy burrito) 3500 ft/ fő, vacsora 2 főre pedig 20 ezernél kezdődik. Végül sok sok keresgélés és séta után a szállásunkhoz viszonylag közel, fent a Sacre coeur nél ültünk be egy étterembe, a Le Cabanon De La Butte-ba, ahol ugyan nem volt hagyma leves, de volt Boeuf bourguignon.  Azt tudni kell, hogy én nagyon kevés húst eszem, akkor is leginkább csak csirkét, vagy felvágottat. Marhát abszolút nem. Na de képzeljétek el, hogy hideg van, és a pincér kihoz egy kerámia lábosba egy forró, isteni illatú ételt, aminek az illatától a nyál összecsordul a szátokban. Isteni, vajas krumplipürére csorgatva a meleg, vörösboros boeuf bourguignon maga a megváltás. Ha Párizsban jártok ezt mindenképpen próbáljátok ki! 

Következő reggel természetesen egy tipikus francia reggelit szerettünk volna megejteni. Tudjátok, lágytojás, croissant, narancslé, forró csoki. Szintén a Sacre coeur felé vettük az irányt, ugyanis én már kinéztem egy helyet, ahol szeretnék reggelizni. Ez volt a... 

Le Consulat. Egy instagramm-híres étterem a hegytetőn, ahol természetesen képet is szerettem volna csinálni. Az internet szerint a hely 11-kor nyit, azonban 11-kor, sőt, még délben sem álltak sehogy a kinyitással, így ez sajnos nem jött össze, de az étkezésről nem maradtunk le itt, de erről majd később. A környéken rengeteg jobbnál jobb reggeliző található, miután rájöttünk, hogy nem fogunk tudni a La Consulatban enni, kinéztem egy tündéri piros kávézót. Ahol azonban nem volt hely. Mentünk a környéken újabb három kört, mire letudtunk ülni a piros kávézónál egy asztalhoz, azonban akkor jött a pincér, aki rossz hírrel szolgált: Elfogyott az összes reggeli (croissant, stb) csakis tojást tudunk enni. Nos, ez szörnyű hír volt, mert itt már nagyon éhesek voltunk, azonban egyikünk sem szeretett volna lemondani a croissantról, így újból útnak indultunk. Ahol pedig végül reggelire és üres asztalra találtunk: 

Le Ceni's Cafe. Az utolsó crosissant-t is mi kaptuk, így ezt elfeleztük Gergővel, de legalább volt. Emellett egy isteni finom omlett, és egy meleg, krémes forró csokoládé is. A kávézóba végig melegítők álltak, így szerintem akár télen is ki lehet ülni enni valami finomat, ugyanis ez a másik, amit észrevettünk, hogy Párizsban nagyon sok kávézó rendelkezik ilyen fura álló, vagy éppen lógó melegítő berendezésekkel, amiknek köszönhetően csakugyan nem fagyoskodik az ember az asztalnál, szerintem még télen sem. 

A közelben volt egy másik épület, amit mindenképpen megszerettem volna nézni ez pedig a...

La maison rose. Egy hangulatos, rózsaszín étterem, ahova ugyan nem ültünk be enni, de már megnézni is érdemes, mert a környéke, illetve az arra vezető út is nagyon romantikus, képeslapba illő házakkal és kapukkal. Egyébként amennyire megfigyeltük az étterembe isteni, igazi ám nagyon fancy és valószínűleg nagyon drága ételeket adnak, de ha az embernek van rá kerete, akkor nagyon megéri, márcsak a hangulata miatt is. 

Ezután következett egy újabb kívánságom: 

Shakespeare and Company. Egy varázslatos könyvesbolt, amit minden könyvmolynak kötelező megnéznie, ha Párizsban jár! A bolt előtt hatalmas sor állt, de ez csalóka volt, ugyanis rendkívül gyorsan bejutottunk. Belül pedig igazi vintage hangulat és egy egész könyvmoly birodalom fogadott. Faltól falig könyvek, írógépek, fényképek, ez az az illat.... nem is tudom leírni, de könyvmolyoknak nem is kell. Egyébként a boltban angolul íródott könyvek kaphatóak, szóval érdemes itt vásárolni, mert igazi különleges kiadásokkal lehet találkozni. Be kell vallanom egy kis darabka a szívemből leszakadt és ott is hagytam, amiért nem tudtam hazavinni egy könyvet, ugyanis május óta munkát keresek, így ez most nem fért bele. De talán egyszer még visszatérek. Plusz különlegesség, hogy a bolt előtt egy hölgytől kérhettek személyre szabott verset is, aki ott helyben talál ki Számodra egy verset és írógéppel írja egy papírra, így ez különleges souvenir és élmény is egyben! 

A boltból kijövet ilyenkorra már meg is éheztünk, így útba ejtettünk egy patisserie-t vagyis pékséget, és megkóstoltuk a híres éclair fánkot. Szerintem isteni volt, Gergőnek is ízlett, ő nagyobb durranásra számított, de mi egy viszonylag egyszerű fajtát választottunk ezerféle változat van amúgy belőle. 

Egy kis délutáni siesta után nekivágtunk ismét a Sacre ceournek, ezúttal vacsorázó szándékkal. Fönt, először egy kis viszonylag eldugott, ám annál különlegesebb hangulatú éttermet választottunk leghátul, ahol ittunk egy finom bort, azonban a menü nem tartalmazta a hagyományos francia fogásokat, ami a mi esetünkben a hagymalevest és az escargot jelentette. Így visszamentünk szerencsét próbálni a La Consulathoz, hátha van hely, és ezúttal mázlink volt, így gyorsan el is foglaltuk az üres asztalt. A hagymaleves és az escargo is előétel, de egy desszerttel kiegészítve teljesen jól laktunk. 

Először a hagymalevesnek estünk neki, amit Gergő legnagyobb bánatára ugyan nem cipóban hoztak ki,  azonban egyszerűen isteni volt. Sajtos, és meleg és édeskés és pirított kenyér ízű... még most is érzem szinte a számban... Az escargo, vagyis a csiga nekem nagy kedvencem, ugye mint említettem korábban én már próbáltam, de Gergő viszolygott tőle, szerencsére azonban pozitívan csalódott. A csigának egyébkánt zöldfűszeres fokhagyma íze van és leginkább a kagylóhoz tudnám hasonlítani. Ne féljetek kipróbálni, szerintem tényleg megéri, mert nagyon finom. Mellé baguette falatkákat adnak, így arra téve még kevésbé érezni az állagát, aki ettől tartana. Desszertnek Gergő palacsintát én pedig Créme Bruléet választottam, ami krémes, vaníliás, és lágy volt, a tetején pedig pont úgy törött a cukor, amennyire kellett. Highly Reccomanded!! 

A reggelinket a Le Petit Poucetben töltöttük el, ahol én már szintén voltam négy éve a barátnőimmel. Mi most itt egy brunchot kértünk, ami valójában 1 főre szól, de mi ketten kértünk egyet és bőven elég volt, annyi minden volt benne. Forró csokoládé, narancslé, baguette, croissant, vaj, dzsem, müzlis yoghurt, quinoa, quacamolés piritós, baconös rántotta, french toast nutellával... ráadásul minden elemet kérhettél több féle módon is, tehát például a réntottát bacon helyett kérhetted lazaccal is. Egyébkánt ez az isteni és laktató reggeli 7500 ft, szóval már csak azért is megéri 1 adagot rendelni, mi nem tudtunk volna megenni egyet egyedül, azonban 14 ezer forint lett volna, ami azért kicsit durva egy reggeliért. Azonban így elfelezve nagyon ajánlom! 

Macaront egyébként mi nem a Ladurée-ben vettünk, amikor legutóbb itt voltam itt vettünk 1-1 dobozzal a barátnőmmel, de az összes Laduréenál nagyon nagy sor áll + itt természetesen a legdrágább a macaron. Mi fent a Sacre Coeurnél egy édességboltban vettünk, a Biscuiterie de Montmartre ban, 6 db-os díszdobozban 11 euróért. Itt pedig szeretném megjegyezni, hogy mi nem váltottunk eurót, nem is volt rá szükség, mert mindenhol elfogadták a bankkártyát. 

Tehát ilyen volt a mi kis utunk, remélem tudtam valamit segíteni azoknak, akik Párizs ízeit keresik! 

Aurevoir!