Caraval

"A Caravalt mindenképpen el kell olvasnod!" Mondta sokadszorra a barátnőm, mielőtt kölcsön adta az első részt. Szemeztem már egyébként a könyvvel még két évvel ezelőtt, amikor rögtön az egyetem után az Alexandrában dolgoztam egy rövid ideig. A borítója egyből csábító volt, bár tudom nem ítélünk borító alapján. Nem is, de egyébként én kifejezetten szeretem a különleges borítójú könyveket.

Na de a romantika + varázslat + cirkusz/fesztivál feeling egy könyvben nálam jolly joker. És egyébként tényleg megadta a történet azt a varázst, azt az izgalmat, amit már a borító, és a barátnő általi beharangozás miatt elvártam tőle. Szinte érzed a bőrödön a csillámport és a karamella illatot olvasás közben és arra gondolsz: Bár megcsinálnák a Caravalt egy valós fesztiválként! Talán egy negatívumot tudnék csak felhozni, az se teljesen negatív. Ugyanis az eddigi összes könyvet tekintve, amit eddig olvastam, egy azaz egy (!) főhősnő volt, akinek minden egyes döntésével teljesen egyetértettem és azonosulni tudtam, ez pedig Gwendolyn Sephard, a Rubinvörös trilógiából. Sajnos az ifjúsági romantikus könyvekben sokszor találkozhatunk azzal a tipúsú főhősnővel, aki általában jól nevelt, nem csinál semmi illendőt, mindig nemes szándék vezérli és még véletlenül sem tenné a saját érdekeit előtérbe, soha. Én ezektől a szende karakterektől általában falra mászom és hangosan veszekszem a könyvvel, hogy de miiiéért vagy ennyire béna???

Nos, ebben a történetben is volt néha ilyen érzésem, de szerencsére nem zavaróan sok. Ráadásul tudom, hogy ez másodlagos, de szuperül van kialakítva a könyv nagysága és formája, tényleg olyan, mintha egy varázsmesekönyvet tartanék éppen a kezemben. És bár, mint a trilógiákkal ez lenni szokott (ez alól újfent kivétel a rubinvörös sorozat) tartok tőle, hogy a többi rész már valamivel gyengébb, mint az első könyv, ám én így is alig várom, hogy visszacsöppenhessek Legend és az ő csodálatos színészei birodalmába!