Büszkeség és Balítélet
2020.11.27
Jane Austen: Büszkeség és Balítélet
Egy hatalmas vallomással tartozom. Bármennyire is szégyellem bevallani, ezelőtt nem olvastam még a könyvet. Mindig is szerettem volna, de valahogy aztán sosem jutottam el odáig.
Erről a regényről nem lehet egy lapon beszélni a mai könyvekkel, így most nem is térnék ki arra, hogy mi az ami "nem" tetszett, vagy mit vártam volna másként. Arra viszont mindenképpen, hogy mennyire felfrissítő volt valamit olvasni, ami a mi világunktól már annyira távol áll.
A regény egész hangulata zseniális számomra, hiszen ha valaki megkérdezné tőlem, hogy az 1920'as években szeretnék élni, vagy az 1800-asokba, nem igazán tudnék választani.
A kor és a könyv egyik legszeretettebb vonása (számomra) hogy az emberek milyen elegáns, udvarias ékesszólással küldték el egymást a búsba. Sokkalta jobban tetszene, ha ez a stílus fennmaradt volna az évek során, hiszen mennyivel felsőbb, elegánsabb (és eszesebb!!) valakit udvariasan elküldeni a francba, mint vörös fejjel káromkodni fél órát.
Az is szembe jutott, hogy alapból hihetetlen számomra, hogy a magyar oktatás annyit nem változott az utóbbi 100 évben, hogy még mindig ugyanazokat az unalmas, gyerekek számára érthetetlen és elavult kötelező olvasmánnyal tömik a gyereket, mikor ilyen klasszikusok is vannak a láthatáron, ami például gimnazista lányok számára kifejezetten jó lehetne és talán nem a dögunalommal azonosítanák az olvasást.
Egy szóval: IMÁDTAM olvassátok el ti is! Én pedig alig várom hogy jöjjön a Kisasszonyok, meg az Emma és társaik
A pecsételt leveleket egyébként Gergő írta nekem, így még romantikusabb ez a csendélet
Ui.: Nektek melyik Büszkeség és Balítélet filmadaptáció az igazi?