Hiro Arikawa- Az utazó macska krónikája
A könyvet a nagymamámtól kaptam tavaly karácsonyra, és most jutottam el odáig, hogy elolvassam. Állítólag azért ezt a könyvet választotta, mert nagyon sok jó értékelést olvasott róla, de én a borító alapján azt gondoltam, Negró miatt kaptam a könyvet. Negró ugyanis a nagyszüleim cicája, én "szereztem be" őt, még öt karácsonnyal ezelőtt, ugyanis papának igencsak meggyűlt a baja az egerekkel. Én ugyan minden állatot szeretek, de inkább kutyás típus vagyok. Ennek ellenére volt saját cicám gyerekkoromban a Boci, illetve Negrót is nagyon szeretem. Az igazsághoz mondjuk hozzá tartozik, hogy Negrónak csupán 2 db macskatulajdonsága van, az egerészés, és a karommeresztés, egyébként meg meggyőződésem, hogy előző életében kutya volt.
Az utazó macska krónikáját azonban nemcsak azoknak ajánlom, akiknek van macskájuk, bár egészen biztos, hogy nekik nagyon fog tetszeni. A könyv számomra kicsit olyan volt, mint az Egy Kutya négy élete, japán, macskás verziója. Egy cica szemén keresztül szemlélhetjük ugyanis a világot és ismerhetünk meg különböző emberi történeteket egy izgalmas utazás során. A regény humoros, könnyed, ám mégis szomorú és megható.
El is sírtam magam, az egy éve elhunyt kutyusom, Dió jutott az eszembe. Arra gondoltam, hogy sokan nincsenek vele tisztában, hogy az állatoknak is vannak mindenféle gondolataik és érzéseik és a maguk nyelvén igenis beszélgetnek velünk. Az is eszembe jutott, hogy a következő kutyusommal egész biztosan többet fogok beszélgetni. A könyv ugyan vékony -255 oldal- de egyszerre több történetet is megismerhetünk, és én tényleg bátran ajánlom mindenkinek, aki nyitott arra, hogy egy picit az állatok szemével szemlélje a világot és saját magát.
