A könyvkötő

Bridget Collins: A könyvkötő

Borító: Meseszép! Részben a borítója miatt vettem meg, nagyon az én stílusom! 

Történet: Egy régi időkben (pontosan nem tudjuk mikor) játszódó fiktív történet, egy egyszerű fiúról, akiről kiderül, hogy könyvkötőnek született. A könyvek ebben a történetben egészen más szerepet töltenek be, mint napjainkban, itt sokkal inkább bűnös, rejtélyes, félelemkeltő tárgyakként léteznek. A könyv csak részben szerelmi történet, szerintem elsősorban a könyvekről és a kötésről, emberi életekről szól. 

Szereplők: A két főszereplőnk Emmett és Lucian is meglepően szimpatikus volt, Főleg Lucian volt folyton pozitív csalódás, mindig azt vártam mikor fog valami gonoszságot művelni, ám ez végül nem jött el. A mellékszereplők is helyén való karaktereknek bizonyultak, szerencsére nem volt egy szereplő sem, aki idegesített volna. Ez már plusz pont! 

Vélemény: A könyv borítója és a címe azonnal meggyőzött, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Így, csakúgy, mint mostanában a könyvek többségénél, nem olvastam utána, nem olvastam el a tartalmát, ahogy régen tettem mindig, csak nekiálltam olvasni. Rögtön az első lapokban jött a meglepetés, férfi főszereplő, az ő szemszögéből szól a történet. Amúgy szeretem a férfi szemszögből íródott történeteket, de a Percy Jacksonon és a Harry Potteren kívül eddig még csak váltott-szemszöges könyvekben olvastam, amik a romantika szál miatt voltak kifejezetten izgalmasak. 

A könyvek körüli titokzatosság tetszett, sokáig nem mondták ki milyen szerepük van ebben a világban a könyveknek, miért retteg tőlük mindenki, vagy éppen miért utálják annyira a kötőket, ezt a hozzám hasonló könyvmolyok természetesen el sem tudják képzelni, szóval tényleg izgalmas volt ez a fajta tudatlanság. 

A (meleg) szerelmi szál csak a könyv második felében kezd kibontakozni, így sokáig tényleg azt hittem Lucian valami ősellenség, vagy rossz fajta végzet lesz, aztán persze szépen lassan kezdtem sejteni, hogy miről van szó. Őszinte leszek, még nem olvastam olyan könyvet, amiben melegek a főszereplők és nem hetero a szerelmi szál. Ez pusztán azért van, mert én automatikusan a hetero történetek felé húzok, hiszen azt tudom átélni, abba tudom beleképzelni magamat. De nem rettentem meg ettől, mert -bár beismerem, hogy a romantikus jeleneteket nem tudtam annyira átélni- a történet ettől függetlenül izgalmas volt. Itt szeretném megjegyezni, hogy külön felháborítónak és szomorúnak tartom, hogy a mi kormányuk felfogásában például ez a könyv csak darálásra érdemes és nem lenne szabad a közelébe engedni 18 évnél fiatalabb személyt. Szerintem ez végtelenül szomorú. 

Na de visszatérve a könyvhöz. Egyetlen jelenet volt, ahol egy kicsit abba kellett hagynom az olvasást. Én a filmekben sem bírom, ha megölnek egy állatot még ha ezt úgy is teszik, hogy nem mutatnak belőle semmit. Leírva látni azonban még talán durvább is, nekem legalábbis vennem kellett egy-két mély lélegzetet, amikor - spoiler- agyonütöttek egy kölyök kutyát. Még olvasni is szörnyű volt, azt meg el sem tudom képzelni, hogy tudta ezt valaki leírni, pedig csak két-három sor volt az egész, engem megviselt, hiszen pont nemrég lettem egy tündéri kölyök kutyus gazdája. 

Ami még kissé furcsa volt, hogy a környezetből, a szóhasználatból lehetett tudni, hogy régi időket írunk, ám néha voltak olyan modern kifejezések, mint például a "bálkirály", ami nekem egy gimnázium "prom kingjét" jelenti, meglepődnék, ha ez létezett volna már a keresztes hadjáratok idején, de ha rosszul tudom, akkor elnézést! 

A regény vége felé bevallom úgy éreztem, sosem lesz vége, számomra nagyon vontatott volt már, folyamatosan olvastam, de mintha nem teltek volna a lapok. 

Ennek ellenére nagyon örülök, hogy elolvastam, mert a történet rendkívül különleges, aki szereti a régies stílusú regényeket, és/vagy a meleg romantikát, annak mindenképpen ajánlom!