A Kígyókirály

2020.11.08

Jeff Zentner - A Kígyókirály


"Talán a Mennyország mindenkinek más, olyan, amilyennek ő elképzelte" Ez a gondolat tetszett az olvasás alatt a legjobban. Az biztos, hogy akkor én, miután meghalok, egy csomó állattal, és tündérrel fogok élni egy édenkertben, természetesen Gergővel az oldalamon, és ha kedvem szottyan, sellőként úszok egy csillogó kék vizű tóban. A ti Mennyországotok, hogy nézne ki?


Nagyon meglepett ez a könyv. Persze, azért is mert elég előítéletes voltam vele, ugyanis miután kiolvastam a Caravalt, rájöttem, hogy nem gondoltam ki előre, mi lesz a következő könyv, amit olvasni fogok. Körülnéztem hát a lakásunkban hátha van valami, amit még nem olvastam, és erre bukkantam. Vöröspöttyös, persze, gondoltam akkor már igazából tudom az egész történetet, de nosztalgiának jó lesz még egy ilyen kis "könnyed" vöröspöttyöst olvasni. Hamar kiderült, hogy semmi nem jött be abból, amit én a regényről eleinte gondoltam. (Tanulság: Tényleg ne ítéljük borító alapján) A történet egy kicsit sem könnyed és még véletlenül sem limonádé. Rengeteg nehéz témát boncolgat, a mérgező kapcsolatoknak számos verzióját bemutatja. A szálak között, amikben fut a történet, sajnos az egyik különösképpen is ismerős élethelyezeteket festett le, amiért nekem lelkileg megterhelő volt olvasni, de nem csak ezért. Nagy főszerepet kap benne a vallás. Azt gondolom, hogy a vallás egyébként egy nagyon szép dolog kellene, hogy legyen. Szerintem irigylésre méltó az, ha valakit a nehéz időszakokban átsegít a hite. Azonban sajnos a vallásnak van egy gonosz, mérgező és rendkívül félelmetes oldala (legyen az ember keresztény, vagy másmilyen hitű) amitől én igyekszem ma már minél távolabb tartani magamat. És itt most nemcsak a terrorizmusra gondolok. Ez a könyv tökéletesen bemutatja, hogyan tudja embereknek az egész életét elrontani a vallás és az, hogy sokan minden tettüket az "Úr akaratával" magyarázzák.


 Én hiszek egyfajta felsőbb erőben, bár ez az én esetemben inkább az Anyatermészetként, és csodákként jelenül meg, de az effajta elvakult hitet egyszerűen nem tudom sem megérteni, sem elfogadni. Így tehát, aki még nálam is távolabb érzi magát a vallástól, annak nem ajánlom a könyvet, mert dühítő lehet. Meglepő volt az is, hogy a három főszereplő mennyire emberi és rossz, jó tulajdonságaikkal együtt szerethetőek, és hogy az író milyen bátorsággal mutatta meg az élet kegyetlenségeit. A könyv olvasása során sorra fedeztem fel pozitívumokat és negatívumokat is, amit szívesen megosztanék veletek. Kezdjük a negatívval (azok mellett, amit már elmondtam) A könyv női főszereplője a kezdetektől kedzve nagyon szimpatikus volt számomra. Aztán érdekes, hogy ahogy egyre tovább olvastam a könyvet, úgy lett egyre unszimpatikusabb, ugyanis van a személyiségének egy kifejezetten ártalmas oldala, ez különösen az apjával való kapcsolatában figyelhető meg. És őszíntén szólva még most sem tudom eldönteni, hogy a szerző, azért alkotta meg így, mert "humoros" ettől a lány karaktere, vagy valami mélyebb, ártalmas kapcsolatot mutatott be az olvasónak, ami sokszor a való életben is ugyanilyen "láthatatlan" és nem is mindenki veszi észre. Negatív kicsit a romantikus szál a történetben, mert csak a végén bontakozik ki, akkor sem igazán és rendkívül furcsán, oda nem illően. Mintha maguknak a szereplőknek sem tetszene, hogy az utolsó három fejezetbe beleerőltette a szerző a szerelmüket. Pozitívum azonban, hogy három szemszögből ismerhetjük meg a történetet, az így megírt könyveket én mindig is szerettem (Tökéletes kémia sorozat!!!) Illetve még egyszer hangsúlyozva, hogy a könyv többször is nagyon meglepett. Az biztos, hogy soha többet nem fogom elolvasni, de örülök, hogy végül a kezembe akadt és adtam neki egy esélyt, ahelyett, hogy a polcon porosodott volna olvasatlanul.

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el