A Kígyókirály
Én hiszek egyfajta felsőbb erőben, bár ez az én esetemben inkább az Anyatermészetként, és csodákként jelenül meg, de az effajta elvakult hitet egyszerűen nem tudom sem megérteni, sem elfogadni. Így tehát, aki még nálam is távolabb érzi magát a vallástól, annak nem ajánlom a könyvet, mert dühítő lehet. Meglepő volt az is, hogy a három főszereplő mennyire emberi és rossz, jó tulajdonságaikkal együtt szerethetőek, és hogy az író milyen bátorsággal mutatta meg az élet kegyetlenségeit. A könyv olvasása során sorra fedeztem fel pozitívumokat és negatívumokat is, amit szívesen megosztanék veletek. Kezdjük a negatívval (azok mellett, amit már elmondtam) A könyv női főszereplője a kezdetektől kedzve nagyon szimpatikus volt számomra. Aztán érdekes, hogy ahogy egyre tovább olvastam a könyvet, úgy lett egyre unszimpatikusabb, ugyanis van a személyiségének egy kifejezetten ártalmas oldala, ez különösen az apjával való kapcsolatában figyelhető meg. És őszíntén szólva még most sem tudom eldönteni, hogy a szerző, azért alkotta meg így, mert "humoros" ettől a lány karaktere, vagy valami mélyebb, ártalmas kapcsolatot mutatott be az olvasónak, ami sokszor a való életben is ugyanilyen "láthatatlan" és nem is mindenki veszi észre. Negatív kicsit a romantikus szál a történetben, mert csak a végén bontakozik ki, akkor sem igazán és rendkívül furcsán, oda nem illően. Mintha maguknak a szereplőknek sem tetszene, hogy az utolsó három fejezetbe beleerőltette a szerző a szerelmüket. Pozitívum azonban, hogy három szemszögből ismerhetjük meg a történetet, az így megírt könyveket én mindig is szerettem (Tökéletes kémia sorozat!!!) Illetve még egyszer hangsúlyozva, hogy a könyv többször is nagyon meglepett. Az biztos, hogy soha többet nem fogom elolvasni, de örülök, hogy végül a kezembe akadt és adtam neki egy esélyt, ahelyett, hogy a polcon porosodott volna olvasatlanul.