Julia Quinn - A herceg és én
Borító: Általában nem szeretem a filmes borítókat. Persze értem én, miért választják mindig a filmadaptációs képeket, hiszen ez vonzza oda azok tekintetét is, akik a könyvről még csak nem is hallottak, de a film/sorozat hatására rögtön elszeretnék olvasni. Azonban én sokkal jobban szeretem a mintás (főleg virágmintás) borítókat, legfőképpen a vintage hatásúakat. Az Európa kiadó szokott egyébként gyönyörű borítókkal előrukkolni például. Ennek ellenére nem olyan rossz ez a filmes borító, a lila akác például abszolút kedvencem a háttérben.
Történet: A Gossip Girl az 1800-as években, Büszkeség és Balítélet beütéssel. És azt hiszem mindent elmondtam. :D Viccet félre téve, a könyvsorozat a Bridgerton család és annak nyolc gyermekének életét és (szerelmi) történeteit mutatja be, kezdve Daphne Bridgertonnal, a legidősebb Bridgerton lánnyal. Klasszikus történet fiatal szerelemről, lánykérésről, egymásra találásról.
Szereplők: Nagyon (!!) ritka, de azt hiszem egy szereplő sem volt unszimpatikus. Talán Lady Bridgerton volt a sorozatban szimpatikusabb, de igazából nem csalódtam. A Bridgerton fiúk a könyvben még szórakoztatóbbak és még jobban hozzák az apáskodó fivér szerepet. Egyedül talán a Featherington család szorult jobban háttérbe, velük pont az volt a helyzet, hogy nem voltak annyira bosszantóak és szánalmasak, mint a sorozatban, itt ugyanis alig jutott szerep nekik. Daphne és Simon hozták a sorozatban már megismert jellemüket, ez azt mutatja, hogy hál'isten a rendezők nem változtattak lényegesen a karaktereken.
Vélemény: Talán elsők között ültem le a Netflix elé és tapadtam a képernyőre, hogy a Bridgerton rajongó tábor lelkes tagjává váljak. A Vámpírnaplók óta nem rajongtam így egy sorozatért, az pedig már jó régen volt. A könyvekről közben szereztem tudomást, ez egy csodás meglepetés volt.
A herceg és én olyan volt, mint amit reméltem: Könnyed, vicces, romantikus és szexi. Olvasás közben szinte hallottam a madárcsicsergést, a méhek zümmögését, és éreztem az édes cukormáz illatát a levegőben. Imádtam a könyvet és alig várom, hogy a sorozat további részeit is elolvassam!
Azonban azért voltak dolgok, amik jobban, vagy kevésbé tetszettek, mint a sorozatban.
Simon vonzalma Daphne iránt jobban meg volt jelenítve már az elején is, ez nagyon tetszett. Amit viszont hiányoltam, így a sorozattal összehasonlítva, hogy például a sorozatban a hercegi szál, Daphne másik komoly kérője szerintem kifejezetten jót tett a történetnek. Adott egy plusz huza-vonát, és Simonnak is lehetősége volt féltékenynek lenni. Én a magam részéről nagyon szeretem az ilyesmit, szóval ezt a könyvből kicsit hiányoltam.
Kértétek, hogy térjek ki arra is, milyen a magyar fordítása a könyvnek. Én is vacilláltam, angolul olvassam-e el, vagy magyarul, végül azért döntöttem a magyar mellett, mert amióta a Büszkeség és Balítéletet megpróbáltam angolul elolvasni, azóta félek az ilyen környezetben játszódó könyvek eredeti szövegezésétől. A magyar fordítás azonban azt sugallta számomra, hogy az eredeti szöveg is sokkal egyszerűbb, modernebb lehet, mint például egy Jane Austen, ez számomra egy pici szépséghiba, de tudom, biztosan nagyon nehéz lehet mai fejjel hozni a régies nyelvhasználatot.
Ami még nekem bökte a szememet, az a "kéne" szócska, magamban folyton kijavítottam "kellenére", ez a rövidített változat, főleg az 1800as években, zavart, de ez már tényleg csak rigolya!
A Bridgerton család első részét bárkinek ajánlom, az sem fog csalódni, aki a sorozatba szeretett bele először! Tényleg kedve támad az embernek tőle hímezni és piknikezni egy tisztáson. Mondjuk nekem ehhez mindig van kedvem.
