A Döntés
Edith Eva Eger: A Döntés
Borító: Nagyon egyszerű, "udvarias", de szép. Pontosan illik a történethez, nem hivalkodó, nem akar a külsejével minden szemet magára vonzani, ám megmutatja a szépséget is. Az egyetlen lila virágocska a szögesdróton szerintem tökéletesen ábrázolja a könyv mondanivalóját.
Történet: Edit Eve Eger, magyar származású pszichológusnő élettörténete és tapasztalatai a holokausztról, a túlélésről, a felépülésről, a döntésekről. De a könyv nemcsak róla szól. Szól mindenkiről, Rólad, Rólam. Az élet nehézségeiről, szomorúságairól és szépségeiről.
Szereplők: Az igen kevés párbeszéd jelenléte a könyvben nem okozott hiányérzetet. Úgy éreztem, mindenkit megtudtam egy kicsit ismerni, csupán az elmesélés alapján. Magda különösen szimpatikus számomra. De érdekes módon, még az akár csak egy-egy lapokon szereplő pácienseket is megtudja kedvelni az ember, valakivel még azonosulni is, esetleg megérteni és együtt érezni.
Rengeteget tudnék írni erről a könyvről és még többet beszélni. Szóval bátran írjatok, ha Ti is olvastátok és szeretnétek megvitatni!
Azért vettem meg, mert (egyrészt mindenhol felbukkant) másrészt pedig mert mindig is vonzottak az igaz történetek, az életművek és be kell vallanom, a tragikus események is. Egy magyar, holokauszt-túlélő pszichológusnő memoárja? Azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
A Döntés egy megrendítő, izgalmas, szomorú, és csodálatos utazás volt. Azt hittem viszonylag sok mindent tudok a holokausztról és az ott történt borzalmakról. Tévedtem. Bár a könyvben nincsenek annyira részletezve a horrorisztikus történések, a doktornő csupán egy-két morzsát ad az olvasó tudtára, de az én törékeny lelkemnek már az is épp elég volt.
Olvasás közben az jutott eszembe, hogy milyen sok év eltelt, mégis a mai napig megfigyelhető ugyanaz a gyűlölet az emberekben.
A saját kis hazánkban is sajnos a gyűlöletkeltés, a másság utálata és üldözése van folyamatosan főszerepben, ami egyszerre félelmetes és végtelenül szomorú.
Azonban a mű természetesen nemcsak a háborúról, a haláltáborokról és a túlélőkről szól. Számos történetet mesél el az írónő, mindegyik történetnek van valamilyen módon és mértékben tanulsága. Minden fejezetből eltudtam magamnak raktározni valamit, ami az én fejlődésemhez is hozzá segíthet.
Talán csak egyvalami van, amivel hogy is mondjam... "nem értek egyet" vagy nem tudok vele azonosulni. Én csodálom azokat az embereket, akik mindenkinek meg tudnak bocsájtani, akik bárkinek képesek adni a szeretetükből, még akkor is, ha az illetőtől csak negatívumot, bántást kaptak. Én nem vagyok ilyen. Sosem tudnék egy rasszistát, egy állatkínzót, egy gyilkost, vagy egy pedofilt megérteni, vagy a szeretetemet kínálni felé. Lehet, hogy nincsen igazam, de én úgy gondolom, hogy vannak bizony olyan emberek, akiknek a szívében egész egyszerűen nem létezik szeretet és nem érdemlik meg a szeretetet. Talán ez egy kegyetlen gondolat és szívesen megkérdezném a doktornőt, hogy mit árul el ez rólam. De ezért is csodálom azokat, akik nem így gondolkodnak, mert én nem lennék erre képes. Ezért csodálom Dr. Egert is, aki már fiatal lányként is, hiába volt a kegyetlenség, a horrorisztikus gyűlölet kellős közepében nem kívánt bosszút, csak azt akarta, hogy támadói másképp tekintsenek rá.
Viszont kortól, nemtől függetlenül mindenkinek ajánlanám ezt a könyvet, mert nagyon sokat segíthet. Mire végeztem, rájöttem arra, is, hogy sokkal több, pszichológiai témájú olvasmányt kellene olvasnom, így a jövőben ennek is nagyobb teret fogok engedni!
Ti olvastátok a könyvet? Írjátok meg nyugodtan gondolataitokat emailen, vagy instagramon!